Életmód

Vegetáriánizmus - út egy magasabb cél felé
(Rohini dévi dási: Hare Krisna vegetáriánus szakácskönyv, részlet)
  
A vegetáriánus szó a latin vegetus szóból származik, melynek jelentése "egész, egészséges, friss, élettel teli," pl. homo vegetus (testben és lélekben életerős ember). A szó eredeti jelentése egy filozófiailag és erkölcsileg kiegyensúlyozott életritmust sugall, sokkal többet, mint csupán egy zöldségekben és gyümölcsökben bővelkedő étrendet.

A legtöbb vegetáriánus olyan ember, aki megértette, hogy ahhoz, hogy egy békésebb társadalomban éljünk, először a saját szívünkből kell kiírtani az erőszakot. Nem meglepő hát, hogy ezrek lesznek vegetáriánusok az igazság után folytatott kutatásuk során.
 
1. Az egészség és a hús nélküli étrend
 
Amikor az állatot lemészárolják, a salakanyagok, melyeket egyébként elszállít az állat vére, bennmaradnak az azonnal bomlásnak induló húsban. A húsevők szervezetébe beépülnek a mérgező melléktermékek, amelyek egyébként kiürülnének az állat szervezetéből vizelet formájában. Dr. Owen S. Parrett "Miért nem eszek húst" című írásában megjegyzi, hogy amikor a húst vízben főzik, a salakanyagok vízben oldódó kivonatként, az úgynevezett "hústeaként" jelennek meg. E "tea" összetevőit analizálva a kutatók azt találták, hogy erősen emlékeztet a vizeletre.
Az egyik legelgondolkodtatóbb érv a húsevés ellen, legalábbis ami az egészség kérdését illeti, a húsevés és a szív-betegségek között fennálló letagadhatatlan összefüggés. Amerikában, a legtöbb húst fogyasztó országban minden második ember szív- vagy az ezzel kapcsolatos érrendszeri megbetegedésben hal meg. Ezek a betegségek gyakorlatilag nem léteznek azokban a kulturákban, ahol a húsfogyasztás alacsony. Az Amerikai Orvosi Társaság lapja 1961-ben azt írta, hogy "a vegetáriánus étrend megelőzheti a szív betegségek kilencven - kilencvenhét százalékát." Minthogy a hús nélküli étrend kevesebb koleszterin-bevitellel jár, kevesebb az esélye az elhízásnak, és így a szívszélhűdés következtében való elhalálozásnak. Az érelmeszesedés pedig gyakorlatilag ismeretlen a vegetáriánus világ számára.
 
Miért van az, hogy a húsevők látszólag jobban ki vannak téve a betegségeknek? A biológusok egyik válasza az, hogy az ember emésztő rendszere egyszerűen alkalmatlan a hús megemésztésére. A húsevő állatok rövid bélrendszerrel rendelkeznek (a test hosszának háromszorosával), hogy rövid idő alatt kiüríthessék a gyorsan romló és toxinokat termelő húst a szervezetükből. Minthogy a növényi eledel lassabban bomlik fel, mint a hús, a növényevők bele legalább hatszor olyan hosszú, mint a testük. Az embereknek hosszú beleik vannak, mint egy növényevőnek, ezért ha húst esznek, a méreganyagok túlterhelik a vesét, és ez köszvényhez, izületi gyulladáshoz, reumához, sőt, rákhoz vezet. Az ehhez hasonló megállapítások következtében az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia 1983-ban kijelentette, hogy "az emberek sok elterjedt betegséget előzhetnének meg, ha kevesebb zsíros húst ennének, és több zöldséget."

De álljunk csak meg egy pillanatra! Hát nem arra tervezték az embereket, hogy húst egyenek? Nincs szükségünk az állati proteinre?

A válasz mindkét kérdésre tagadó. Annak ellenére, hogy néhány történész és antropológus azt állítja, hogy az ember a történelem során húsevő volt, anatomikus felépítésünk - fogaink, állkapcsunk és emésztő rendszerünk - az ellenkezőjéről tanuskodik. Az Amerikai Dietikus Társaság megjegyzi, hogy "az emberiség történetének java részében az emberek vegetáriánus, vagy közel vegetáriánus étrenden éltek."
 
Sokan egészen a közelmúltig azt gondolták, hogy csakis a húsban, a halban, a tojásban és a tejtermékekben fordulnak elő teljes értékű proteinek (melyek tartalmazzák azt a nyolc aminosavat, amelyet a test nem állít elő), és hogy valamennyi növényi protein hiányos. A svéd Karolinska Institute és a német Max Planck Institute kimutatta, hogy a legtöbb növény, gyümölcs, gabona és olajos mag kiváló forrása a teljes értékű proteineknek. Sőt, ezeket a proteineket könnyebb megemészteni, mint a húsban találhatókat -- és nem hoznak magukkal méreganyagokat. Csaknem lehetetlen proteinhiányosnak lenni, ha elegendő természetes ételt fogyasztunk.
 
2. A hús ára
 
a) éhezés
 
A tények megdöbbentőek és egyszerűek. Hússal sohasem fogjuk tudni jóllakatni a világot. Ez gazdaságilag lehetetlen. És minél több húst eszünk mi magunk, annál kevesebb étel lesz a többieknek.
A tenyészállat nem más, mint egy gép - egy olyan gép, amelyet az ipar arra használ, hogy a növényi proteint állati proteinre változtassa. Az állatok gépnek szánalmasan kevéssé hatékonyak. Minden kilogram hús protein előállításához húsz kilogram növényi protein szükséges. Húsz kilogram, amely emberi eledel is lehetett volna. Húsz kilogram, amely valakit megmenthetett volna az éhhaláltól. Szégyenletes pazarlás.

Számítások szerint ha a nyugati világ embere csak ötven százalékkal csökkentené húsfogyasztását, az elegendő gabonát szabadítana fel ahhoz, hogy megmentsen két olyan embert, aki egyébként éjhen halna. Ha a húsipart csak tíz százalékkal sikerülne visszaszorítani, az ezáltal megtakarított gabonával hatvan millió embert lehetne jóllakatni. A nagy filozófus, Socrates figyelmeztetett, hogy ha az emberek elkezdenek húst enni, akkor több legelőre lesz szükség.
- És a földterület, amely elég volt, hogy lakosait eltartsa, most túl kicsiny lesz, és nem lesz elég? - Kérdezte Glaucont, aki azt válaszolta, hogy ez így igaz.
- Akkor hát háborúzni fogunk, Glaucon, nem?
- Minden bizonnyal, - válaszolta Glaucon.
 
b) környezetpusztítás- és szennyezés
 
A szegények, az alultápláltak és az éhezők nem a kizárólagos áldozatai ennek az erkölcstelen ügynek. Közép-Amerika hatalmas erdeit a hús-mágnások baltái pusztítják - az elmúlt harminc évben az erdők több mint hatvan százaléka eltűnt. Hiszen a marhacsordáknak legelőkre van szükségük...
És a madarak is elpusztulnak. Lakóterükkel számuk is rohamosan csökken. A tudósok szerint ez a kártevő rovarok elterjedését vonja majd maga után, melyeket azelőtt ezek a madarak kontrolláltak.
 
Egy másik ár, amelyet a húsért fizetünk, a környezet szennyezettsége. A vágóhidak szennyvize a folyók szennyezettségének fő oka. Egyre szembetűnőbb, hogy a föld vizei nemcsak egyre inkább szennyezetté válnak, de hamarosan ki is merülnek, és ebben komoly szerepe van a húsiparnak. Georg Borgstrom szerint a haszonállatok tartása és feldolgozása tízszer annyira szennyezi a környezetet, mint a városok, és háromszor annyira, mint a gyárak. Paul és Anne Ehrlich "Lakosság, források és környezet" című kiadványukban rámutatnak, hogy míg 1 kg gabona termesztéséhez 60 l vízre van szükség, 1 kg hús előállításához 2500- 6000 l víz szükségeltetik -- egy nagy baromfifeldolgozó vállalat az Egyesült Államokban százmillió gallon vizet használ naponta, annyit, amennyi ellátna egy 250.000 főt számláló várost.
 
c) konklúzió
 
Ez néhány olyan alapvető dolog, amelyről tudnunk kell. Az igazság fáj, jobb szeretünk nem hallani róla. A televízió éhezésről szóló kísérteties képsorai láttán könnyebb a politikát, a korrupt kormányokat, a tudatlan földműveseket vagy a nemzetközi pénzügyeket hibáztatni. De ezzel csak kibújunk a felelősség alól.
Az elkerülhetetlen igazság a következő: minden adag hús, amit megeszünk, öt nemhúsevő embert lakathatott volna jól. Minden gyermek, akit húsevésre nevelünk, ötször annyit emészt fel a föld rendelkezésre álló élelmiszerkészletéből, mint vegetáriánus társa. Rajtunk múlik.
 
3. Erkölcs
 
Sok esetben az erkölcsi megfontolás a legfőbb oka annak, hogy valaki vegetáriánus lesz. Az első lépés annak a megértése, hogy az állatoknak is vannak érzéseik, és hogy ezek az érzések hasonlítanak a mieinkre. Ez a tudás képessé teszi az embert arra, hogy könyörületes legyen másokkal.
Mostanában az embereket azzal nyugtatják, hogy napjainkban az állatokat "emberséges módszerekkel" mészárolják le. Sajnos ez a legcsekélyebb mértékben sem igaz.
 
Egy pillantás a pokolba:
A várakozó karámban a mészárosok megpróbáltak elvezetni egy fiatal, de teljesen kifejlett bikát. Az állat érezte, hogy a halál vár rá, és nem akart megmozdulni. Botokkal és vasrudakkal egy külön helyiségbe terelték, ahol húspuhító injekciót kapott. Pár perccel később a vonakodó állatot a kábító boxba terelték, és az ajtók bevágódtak mögötte. Kábítópisztollyal elkábították, lábai elbicsaklottak. Ekkor kinyitották az ajtókat. A bika végigterült a padlón. Egy drótot dugtak az egy centiméter átmérőjű lukba, amit a kábítópisztoly ütött a homlokán, és megcsavarták. Ennek hatására kirúgott, majd mozdulatlan lett. Láncot rögzítettek a patájára. Rugdosott, miközben a magasba emelték. Ott ismét elcsendesedett. A mészáros odament hozzá egy késsel. Többen látták, amint a bika szemeivel követte, ahogy közeledett hozzá. Küszködött mind mielőtt, mind miután a kés behatolt a testébe. Az általános vélemény, a sajtóét is beleértve az volt, hogy ez nem reflex-reakció volt eszméletén volt és szenvedett. Kétszer szúrta meg, vérét kifolyatta a kádba. És hogy mi történik a vérrel? Leeresztik a csatornába. Körülbelül felét közvetlenül a csatornába folyatják, a többiből állateledel lesz.

Legrosszabbul mégis a baromfi jár. Egy tojóstyúknak pokoli az élete. Úgy tűnik, senkinek sem jut eszébe, hogy a madarak is ugyanúgy szenvedhetnek, mint más állatok. A nagy szárnyasfeldolgozók nagy része gépesített, és ott is szenvednek. A probléma a csirkékkel az, hogy nem egyforma nagyok. A gépeket azonban "átlag" csirkére állították be. Lábuknál fogva sorban felakasztják őket, és elektromos vízfürdőt kellene kapniuk, hogy elkábuljanak. Azonban a kicsik és a nagyok nem vesztik el az eszméletüket. Így történhet meg az, hogy élve kerülnek a forrázó kádba. Ezeket azonnal fel lehet ismerni, mert ragyogó rózsaszínen bukkannak fel a másik oldalon.
 
Összefoglalva tehát néhány a problémák közül:
Kegyetlenség a terelés közben: Az állatok sokszor megsérülnek annak következtében, hogy megcsúsznak, vagy leesnek a kocsikról. Láttak mészárosokat, akik elektromos botokkal terelték az állatokat. Ez a szerszám fájdalmas elektromos sokkot okoz, a rémült állatok hajtását segítendő. Sok esetben a vaktában, fejen vagy vállon, sőt a nemi szerven használt elektromos botok összezavarják az állatokat, és stresszt okoznak bennük.

A leölés elõtti félelem: Különösen a szarvasmarha van kitéve ennek. A hídról hallatszó zajok és a fém ajtók csattanása megtorpanásra készteti őket. Megmakacsolják magukat, s ez a botok túlzott használatához vezet. A boxban zajos és szokatlan környezetben találják magukat, ahol néha percekig kell várniuk, amíg az előttük várakozó állatokat leölik, sőt néha akár öt percet is el kell tölteniük a mészárszéken, borzasztó félelemben, várva a halált.

Kábítás után még mindig tudatos állatok: Sokszor tételezik fel a böllérek, hogy az állatok eszméletlenek, miközben nagy a valószínűsége annak, hogy az eszméletlenség foka nem elegendő ahhoz, hogy az állatot érzéketlenné tegye a fájdalomra. Sokszor láttak borjakat elvágott torokkal még mindig bőgni.

Hatástalan kábítás: Kábítópisztoly használatakor lehet, hogy egy állat felbukik, mégis teljes mértékben tudatos, és feltehetően haláltusáját végzi egy tátongó lyukkal a fején. Sok esetben a golyó közel sem az előírt helyen hatol be a koponyába, és újra kell lőni.

Elvéreztetés: A böllérek még ma is általában azt hiszik, hogy az állat szívének vernie kell, miközben elvérzik. Ekközben persze eszméletlennek kellene lennie, ez azonban sok esetben megkérdőjelezhető.
Nem hozzáértő böllérek: A bölléreknek tudnia kéne, hogy hogyan kell elkábítani egy állatot, például egy disznót azáltal, hogy egy elektromos villát a fejéhez tart, legalább hét másodpercig. Máskülönben az állat nem veszíti el az eszméletét. Ezeket a szabályokat azonban gyakran nem veszik figyelembe. Az esetek nagy százalékában a böllérek csupán arra használják az elektromos villákat, hogy elkapják és mozdulatlanná tegyék az állatokat. Mindez általában a többi várakozó állat szeme láttára történik.

Etikátlan húspuhító módszerek: A mészárosok néha mesterséges módszereket alkalmaznak az állatok húsának puhábbá tételére. Ezek között szerepelnek olyan dolgok, mint pl. egy különleges enzim-injekció néhány perccel a leölés előtt, vagy enyhe elektromos áramütés miután az állatot elkábították, de még mielőtt leölnék. Az utóbbinak két hátránya van: a) ha az állatot nem kábították el megfelelően, akkor ez az eljárás még további szenvedéseket okoz neki, b) a kábítást követően ezt az eljárást alkalmazva az elvéreztetés akár 60 másodpercet is késlekedhet, ezáltal megnövelve annak az esélyét, hogy az állat visszanyeri az érzékenységét. Ha az enziminjekciót nem megfelelően adagolják, vagy nem a helyes összetételben, az az állat halálát okozhatja. Ez arra késztet, hogy elgondolkodjunk azon, hogy ez vajon milyen hatással van az emberi szervezetre.

Nincs sok remény arra, hogy a közeljövőben bármi javulás történjen. Így hát úgy tűnik, nekünk, vásárlóknak két választásunk van. Az egyik az, hogy elfogadhatjuk a dolgok jelenlegi állását, és próbálunk nem tudomást venni mindarról a kegyetlenségről, ami a tenyésztelepeken és a vágóhidakon folyik. Legtöbb ember jelenleg az utóbbit választja.

A másik lehetőség az, hogy visszautasítsuk, hogy részesei legyünk ennek a brutális rendszernek, azáltal, hogy visszautasítjuk a végtermékeik megvásárlását. Végső soron ez az egyetlen módja annak, hogy igazi változást idézzünk elő. Minél kevesebb vásárló igényli a hústermékeket, annál kevesebb állatnak kell szenvednie. Annak visszautasítása, hogy egy ártatlan állat szenvedése és halála száradjon a lelkünkön, egy igen fontos egyéni döntés, amely bizonyítja erkölcsi érzékünket - azt a képességünket, hogy tudjuk mi jó, és mi rossz.
 
4. A vegetáriánizmuson túl
 
Az egészségi, gazdasági és erkölcsi megfontolásokon túl a vegetáriánizmusnak létezik egy magasabb, lelki dimenziója is, amely segít kifejleszteni Isten felé irányuló természetes méltánylásunkat és szeretetünket.
A Legfelsőbb Úr híveit, a Krisna-tudatú embereket bhaktáknak nevezik, s ahogyan azt a Brahma-samhita (5.38) leírja, szeretetük az Úr iránt szakadatlan. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Govinda (minden gyönyör forrása), Mukunda (a felszabadulás adományozója), vagyis Krisna (a mindenkit vonzó) iránt érzett megingathatatlan szeretetükben semmi olyat nem esznek, amit előzőleg nem ajánlottak fel a Legfelsőbb Személynek. A Bhagavad-gita is leszögezi (3.13): "A bhakták megszabadulnak minden bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt." Ha valaki odaadóan akarja szolgálni a Legfelsőbbet, hogy megtisztuljon, és elérje az élet végső célját - az Úr transzcendentális szerető szolgálatát -, akkor meg kell tudnia, mit kíván tőle az Úr. Aki szereti Krisnát, az azt adja Neki, amit Ő akar, s nem ajánl fel olyat, amit Krisna nem akar. Krisna a kilencedik fejezet huszonhatodik versében felfedi, hogy milyen áldozatokat kíván: "Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt." Ebből megérthetjük, hogy a húst, a halat és a tojást elutasítja. A zöldségeket, a gabona- és gyümölcsféléket, a tejtermékeket, valamint a vizet írja elő az emberek számára megfelelő táplálékként. Ha valaki egyszerű, finom vegetáriánus ételeket főz, amit leborulva felajánl az Úr Krisna képe vagy murtija előtt, kérve Őt, hogy fogadja el szerény ajánlatát, az segíti majd, hogy biztos fejlődést érjen el a lelki életben, a test megtisztításában, és a finom agyszövetek teremtésében, melyek tiszta gondolkodást eredményeznek.
 
A Krisnának felajánlott étel fogyasztása a vegetáriánus étrend végső tökéletessége. A Védákból megtudjuk, hogy az emberi élet célja az, hogy a lélek újjáélessze kapcsolatát Istennel, és az étkezés csak akkor segíthet ebben, ha túllépünk a vegetáriánizmuson, és behatolunk az Istennek felajánlott ételek fogyasztásának varázslatos világába.
 
Forrás: Rohini dévi dási: Hare Krisna vegetáriánus szakácskönyv (Védikus Kultúráért Alapítvány, 1995.)
 
Ajánló:
Film: Earthlings
(a címre kattintva megtekinthető, magyar felirat elérhető)
A weboldal a Cégpontban Kft. - (CIViR v3.10.2) rendszerével készült.
Cégpontban